A magyar ember mindig sírva mulat, ahogy a régi mondás szól. Általában így szokott telni nálam is a születésnap, de most, hogy végre nem kell különösképpen megünnepelnem, érdekes módon sokkal jobb hangulatban telik ez a „tökéletesenugyanolyannapmintatöbbi”. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy ilyenkor elgondolkozzak az élet múlásáról, hogy megint egy évvel öregebb lettem, már csak azért is, hiszen ezt minden nap elmondhatjuk magunkról, csak más dátumhoz kell mérni. Más okai vannak, hogy nem szeretem, ha az év a tizenharmadik napjába fordul. Sosem szerettem az ünnepeket, valahogy képtelen voltam átérezni, ahogy az emberek úgy tesznek, mintha különleges pillanat lenne számukra. Bajban vagyok karácsonykor, mert én egész évben szeretem a családomat, és nem azért ülök össze velük vacsorázni, mert a szeretet ünnepén így kell viselkedni. Egy szokásos vasárnapi ebéd sokkal többet jelent, mert tudom, a mindennapokban is velem vannak. Nyomasztanak a szilveszterek, amikor nem a társaságom miatt vagyok fent éjfélig, hanem azért, mert különleges jelentést adunk annak, hogy az óráink nyolcmilliomodszorra fordulnak át a tizenkettes mutatónál, tökéletesen ugyanúgy. Gyűlölöm a Valentin napot, mert ha nincs párom (leggyakrabban ez fordult elő velem az elmúlt 26 évben), nincs akinek örömet okozhatnék, ha van, akkor pedig úgy kell tennem, mintha aznap jobban szeretném mint máskor. Pedig mindennap ugyanazt a lángolást érzem, ha csak eszembe jut, vagy rápillantok. A húsvétot szeretem. Mert az emberek olyankor átérzik, milyen borzalmas tud lenni egy ünnep; a lányoknak nyűg a pacsuliszag, a férfiak meg évről-évre olyan zavarban vannak, ha el kell mondaniuk négy sort önállóan, mint amikor először próbálják kipattintani egy nő melltartóját. Halottak napján mindenki tolong a temetőkben, mert úgy gondolják, a múlt embereinek kijár ez a tisztelet. Én nem járok a temetőbe, nekem nem egy sírkertben található márványoszlopról jutnak eszembe azok az emberek, akik egykor meghatározták az életemet, hanem itt vannak a gondolataimban. A névnapomat számon sem tartanám, ha nem emlékeztetnének rá annyian, büszke vagyok azokra a nemzetekre, ahol eggyel kevesebbszer vásárolnak valamit az emberek egymásnak; kötelező jelleggel. A születés tényleg az élet egy csodálatos momentuma, az erre való emlékezés örömét senkitől nem szeretném elvenni, könnyedén elfogadom a tényt, hogy kisebbségbe tartozom a kelletlenül ünneplők körével. Talán azért, mert nem vágyok a középpontba és tartok a meglepetésektől. Túlzottan racionális és gyakorlatias ember vagyok így egy üveg bornak (és itt most a rejtett alkoholizmusom nem bír szignifikáns értékkel) vagy egy könyvutalványnak ezerszer jobban örülök, mint egy 16 karátos aranyláncnak vagy egy lávalámpának. Egyszerű és nagyszerű, ami hasznos, célszerű és költözéskor nem marad dobozban a padláson. Kitalálható melyik valósult meg többször… Persze jólesik, ha minél többen köszöntenek fel, hazudnék, ha azt mondanám, nem mosolyodom el és gondolok jó szívvel a feladóra, amikor újabb üzenet villan a telefonomon, de közben felvetődik a kérdés, amit minden ünnepnél megemlítettem, a dátumnak szól vagy nekem? És ha végigzongorázom, azt a több mint félszáz embert, aki sok boldogságot kívánt egy kicsit újra sírva mulatok. Álszent dolog lenne ebből is negatívumot kihozni, hiszen őszintén örülök, hogy ennyi embernek legalább egy napra biztosan ott motoszkálok a fejében. Ráadásul nem is hagyom ennyiben, hiszen hamarosan összehozom magam a legtöbbet jelentőkkel egy közös házibuli erejéig, melynek remélt hangulatából minden olvasó ízelítőt kaphat, a kedvcsináló erejéig.
Sziasztok!
Születésnapom alkalmából szerény hajlékomban kulturális estet rendezek.
A program:
19. 00-20. 00 Indul a bakterház (improvizációs előadás)
20. 00-21. 00 Ismerkedés az est előadóival (autogramosztással)
21. 00-23. 00 Franz Kafka: Az átváltozás (pantomimjáték)
23. 00-01. 00 Iszom-iszom (fellép: Nótár Mary Tribute Band feat Mc Hawer és a Tekknő)
01. 00-04. 00 Egyszer véget ér… (DJ Sulibuli – Ace of Basetől Zámbó Jimmyiig)
Menük*:
Kisdobos menü: 3 szelet zsíros kenyér lila hagymával + 5 pohár fehér kisfröccs
Úttörő menü: 2 pár roppanós virsli mustárral + 5 üveg Arany Ászok sör
KISZ menü: 3 szelet zsíros kenyér vörös hagymával + 5 pohár vörös kisfröccs + 1 üveg Heineken
DISZ menü: 3 pár roppanós virsli ketchuppal és mustárral + 5 üveg Dreher + 1 stampedli cseresznyepálinka
Cserkész menü: 20 dkg fasírt + korlátlan fogyasztás a fenti menük italválasztékából
A menük egy-egy pohár BB pezsgőt is tartalmaznak!
*Az ételt a Magyar-Szovjet baráti társaság állja, az italokról mindenkinek önállóan kell gondoskodnia.
Dress Code:
Férfiaknak: Zárt cipő, kordnadrág, kockás ing, kék nyakkendő
Nők: Lapos talpú cipő, térdkalácsot takaró szoknya, blúz, kontyba fogott haj
Az öltözködési protokollt megszegő ifjúság nem vehet részt a tombolán, amelyen értékes nyeremények (eredeti amerikai Coca Cola és cigaretta valamint golyórágó) lesznek.
A jelentkezést a 16. kerületi pártirodában személyesen vagy sürgönyben a fenti címre lehet elküldeni.
Üdvözlettel,
Tanár_Úr elvtárs
