Egy éjszaka ezer meséi
Szereplők:
Attila - Fehér Attila Önmaga
Hajni - Fehér Hajnalka Nővér
Gábor - Sántha Gábor Hajni vőlegénye
Apa - Fehér József Családfő
Tapi - Tappancs A család kutyája
Gabesz - Póth Gábor A baráti társaság egy tagja
Sanyi - Katona Sándor A baráti társaság egy tagja
Andi - Póth Andrea Gabesz húga
Melinda - Szűcs Melinda Sanyi barátnője
Inci - Halász-Hunfalvi Irén Kolléganő
BSanyi - Baranyi Sándor Kolléga
Tibi - Horváth Tibor Kolléga
HGábor - Halász Gábor Inci férje
Ricsi - Urbanek Richárd Tanítvány
Dia - Udvarnoki Diána Egykori tanítvány
Pityu - Marton István Főiskolai csoporttárs
Sztike - Horváth Eszter Főiskolai csoporttárs
Petra - Palik Petra Középiskolás osztálytársnő
Eszti - Gál Eszter Középiskolás osztálytársnő
Juci - Gál Judit Eszti húga
Buszos Imi - Zloch Imre Focistatárs
Marika - Zlochné Mátrai Marika Buszos Imi felesége
Gundi - Gundel Takács Gábor Sportriporter
Apuka - Id. Ulllrich János Apa kollégájának édesapja
Néni1 - Ismeretlen Mellékszereplő
Néni2 - Ismeretlen Mellékszereplő
Járókelő - Ismeretlen Mellékszereplő
Ajándék - Ismeretlen A boldogság
I. szín
Helyszín:
Budapest, Bökényföldi út 26. szám alatti családi ház gyerekszobája, még a felújítás előtt, valamikor a 2000-es évek legelején.
Az ágy bevetetlenül, a szekrény nyitva, a polcokon halomban a rég nem használt játékok, az íróasztalon rendezetlenség. Hajni látszólag közönyösen álldogál a szoba közepén, miközben Attila lázasan keres valamit a kacatok között.
Hajni: Mégis, mit keresel? (Nem jön válasz, csak a műanyagtárgyak egyre erőteljesebb egymáshoz csapódását hallani, ahogy a türelmetlenség fokozódik.)
Attila: Na végre megtaláltam. (Láthatóan megkönnyebbülten kivesz a polc aljáról egy poros játékmikrofont.)
Hajni: (még mindig az érdektelenség hangján) Működik az még egyáltalán?
Attila: Ki kell próbálni. (Kiveszi a két ceruzaelemet, majd gondosan visszahelyezi őket, és felkattintja a bekapcsolásra alkalmas pöcköt.) Egy, kettő, három. Egy, kettő, három. Tökéletes. Mehetünk.
(Hajni továbbra sem mozdul. Attila el.)
II. szín
Helyszín:
A családi házzal szembeni MLTC sporttelep előadóterme, még a felújítás előtti időszakból.
A terem végében egy kisebb emelvényen iskolai padok szürke lepellel letakarva, mögötte egy régimódi mikrofonállvány. A pulpitusra merőlegesen 8-10 kipárnázott széksor, melyek egy üres fehérre vakolt falra néznek. Az emberek szállingóznak befelé, mindenki szürke vagy fekete, elegáns, de nagyon visszafogott ruhát visel. Kintről szélzúgás hallatszik, az eget szintén szürke felhő takarja, esőre áll.
Gábor: Itt jó lesz. (Leül a második sorba.)
Attila: Rendben. (Kicsit kelletlenül, de ő is helyet foglal.)
Gundi: (áhítatosan a játékmikrofonba beszélve) Köszöntök mindenkit a mai gyűlésünkön. Arra kérném önöket, hogy az elhangzó mondataimat, legyenek szívesek továbbadni a többieknek is, akik esetleg nem hallhatják. (Jelentőségteljesen a műanyag tárgyra mutat a kezében, majd a kültéren szorult emberekre néz és lassan, szinte szótagolva folytatja.) Örülök, hogy ilyen sokan eljöttek. (Halk moraj mindenfelől, ahogy az emberek továbbadják a szavakat.)
Gábor: (súgva) Jaj, remélem nem akarnak ideülni ezek a vén trottyok. Minek jönnek ezek egyáltalán ide?
Attila: (röhögését nehezen elfojtva) Mi bajod velük? (Megérkezik két idős nő.)
Néni1: (magának félhangosan) Hát nem rettenetes, hogy a fiatalok miatt ide jutottunk? Elegem van abból, hogy nem lehet velük szót érteni. Olyan nyeglék és tiszteletlenek, bezzeg a mi időnkben még más volt.
Néni2: (Helyeslően bólogatva leül, szemben a széksorokkal.)
Gábor: (mondatról mondatra egyre hangosabban) Hát baszd meg, ezt nem hiszem el. Itt pampognak állandóan, csoszognak az üszkös lábukkal, panaszkodnak, mint a fürdős kurvák, rohadjanak meg ott, ahol vannak. (teljesen kikelve magából, már nekik mondva) Miért nem takarodnak haza a francba?
Attila: (álmosan a szék karfájának dőlve) Mikor lesz már vége ennek az egésznek? Mindjárt elalszom. (És tényleg majdnem elalszik.)
Gabesz: Szevasz, Attila!
Attila: (Hirtelen felkapja a fejét és meglátja Gabeszt és Andit, a mögöttük lévő széksorban.) Hát ti itt?
Andi: Szia.
Gabesz: (elégedetten mosolyogva) Sanyiék is itt vannak.
Attila: (észreveszi Sanyit és Melindát, közvetlenül Gabesz mellett, ahol előtte még szék sem volt. Fél szemmel odabiccent Incinek és HGábornak, akik egy sorral mögöttük ülnek rezzenéstelen arccal) Sziasztok, mi újság?
Sanyi: Hello, Atesz. Melinda mondta, hogy jöjjünk el. (Morcosan mutogat Melindára.)
Melinda: (mint mindig most is mosolyogva) Szia.
Attila: (Hirtelen felpattan.) Na, induljunk, nekem ebből elég volt. (Elindul a kijárat felé. Közben az előadás alig hallhatóan folytatódik, de az emberek egyre másra sompolyognak ki a teremből, és már alig vannak a teremben.)
Gábor: Mit tippelsz az esti meccsre? Szerintem az Oranje lemossa őket a pályáról. Tömve lesz a stadion holland szurkolókkal, nagyon nagy hangulat lesz, alig várom már a kezdést, ott a középpályán zseniálisat húzott azzal, hogy… (Egyre lelkesebben és hadarva beszél, de a többit már nem lehet érteni.)
Attila: (Meglátja Buszos Imit és Marikát) Szia, jó estét. De régen nem láttalak, hogy vagy?
Buszos Imi: (tiszteletteljes hangon) Köszönöm szépen, remekül. Tudod, hogy soha nem hagynék ki egy istentiszteletet sem. Csodálatos ez a kis közösség, öröm látni a sugárzó arcokat, végre te is letaláltál ide. Hogy tetszik az előadás?
Attila: (zavartan) Nem rossz. Olyan furcsa. Hát én nem vagyok az a nagy hívőfajta, nekem elég unalmasnak tűnt, úgyhogy mi most megyünk is, ha nem haragszol. (Sietve araszol kifele.)
Buszos Imi: (csalódottsággal vegyített keserű hangon) További szép napot nektek.
Marika: (Imi ölébe ülve, szeretetteljesen átkarolja férjét.) Mi azért maradunk és végighallgatjuk a szentbeszédet, hiszen az Úr jóságát viszonoznunk kell azzal, hogy örömünket leljük abban, hogy egyáltalán itt lehetünk. (Összemosolyognak.)
(Attila, Gábor, Gabesz, Andi, Sanyi, Melinda el.)
III. szín
Helyszín:
A színházterem kijárata, még a régi, romos állapotában.
Az emberek kényelmes tempóban szélednek szét a ligetben, pedig mindenki érzi a levegőben az eső illatát, amelyik bármelyik pillanatban eláztathatja őket. Néhányan kávézgatnak, mások rágyújtanak, és könnyed cseverészésbe kezdenek, mintha tényleg egy színházi darab szünetében lennének. Ahogy Attila kilép, belebotlik egy rég nem látott ismerősbe.
Attila: Szevasz te anyaszomorító. (Játékosan vállon bokszolja Pityut.) Hát téged meg mi szél hozott erre?
Pityu: (meglepetés nélkül) Attis! Évek óta nem láttalak. (Mintha számított volna arra, hogy találkozni fognak.) Te figyelj, mi a helyzet, azzal a keddenkénti focival a jégkorongosokkal? Úgy gondoltam, legközelebb lenéznék, jó lenne egy kis mozgás végre.
Attila: Hát, én már jó ideje nem járok, sajnos a derekam nem bírja a megpróbáltatásokat. (Próbálja terelni a témát.) Mesélj a munkádról, hol is laksz te, Érden, Móron, vagy Fehérváron? Vagy felköltöztél Pestre?.
Pityu: (leplezetlenül visszakanyarodva) Ott vagyok még mindig, a jégkorong pályán dolgozom. Szóval mi a helyzet ezzel a focival? Beférnék még a csapatba?
Inci: (Hirtelen előbukkanva integet.) Atti. Gyere már!
Attila: (megkönnyebbülve) Megyek! (Sietősen, köszönés nélkül arrébb ódalog Inciékhez.)
HGábor: Elhoztam neked a cuccot, amit kértél.
Attila: Köszi.
HGábor: (Szó nélkül biccent egyet, utána már csak bámul a semmibe, mintha ott sem lenne)
Inci: Megyek holnap át Beához fürdőzni a medencéjükben, aztán ha hazajöttem, összefuthatnánk, vagy lemehetnénk Irishba is Gyurikáékkal. Mit szólsz? (Közben elered az eső, ezért elindulnak egy díszköves úton, megcsörren egy telefon.)
Attila: Bocs. (Felveszi.) Hallo?
Sztike: Szia Baba. Figyelj, csak azért hívlak, mert megváltozott a számom, mostantól a population.chat.hu/peace számon hívj, jó?
Attila: (értetlenkedve) Population.chat.hu/peace, vagy mi, mondd még egyszer? Csatlakoztál valami jótékonysági szervezethez vagy ez valami Greenpeaces marhaság?
Sztike: (teljesen csodálkozón) Tessék? Miről beszélsz? Ez az új számom.
Attila: Akkor a régi nem is él m…? (A már-t elharapja a mondat végén, mivel rájön, hogy épp arról a számról hívták, amiről kérdezni akart.)
Sztike: (idegesen) Miről beszélsz? Csak azért hívtalak, hogy elmondjam az új számom.
Attila: (sietve és zavartan) Köszi, elmentem. Akkor majd azon kereslek. Puszi.
Sztike: Puszantlak.
(Mindenki el.)
IV. szín
Helyszín:
Belvárosi dugó, a Keleti pályaudvar környéki felüljárónál, az Örs Vezér tere irányában.
Apa és Attila hazafelé tartanak a család méregzöld Mazdájával. A rádióból Pink Floyd és Queen számok váltogatják egymást. Az ablakok letekerve, hogy az eső utáni friss levegő elárassza az autó belsejét. Az egyik lámpa sárgára vált, és a szokásosnál kicsit nagyobb fékezéssel megállnak a piros előtt, de a mögöttük lévő világosszürke Audi finoman rájuk dudál.
Apa: Minek dudál ez? Már mi is sárgát kaptunk.
Attila: (nyugalommal) Ne is törődj vele. (Magában zsörtölődik, hogy ha ő vezetne, már három lámpával arrébb járnának.)
Apa: Nem baj, tudok egy rövidebb utat, fölmegyünk az autópályára! (A továbbra is piros lámpa ellenére, hirtelen vesz egy hajtűkanyart, és lehajt egy szűkös kivilágítatlan alagútba. Az Audi követi.)
Attila: Sosem jártam még erre. (Az alagút egy lépcsőházhoz vezet és ott vége is az útnak. Az Audi lekapcsolva a fényszóróját közelít, majd utolsó pillanatban megáll és ismét dudál egyet.)
Apa: (homlokát ráncolva) Hm.
Attila: Nem kéne inkább visszafordulnunk?
Apa: Dehogyis, itt lakik az Ullrichnak az apja, felvisszük hozzá a kocsit, ott el tudjuk dugni. (Két félemeletnyit gond nélkül felvezet a lépcsősoron, és ott újra megáll.) Gyere, segíts továbbvinni.
Attila: (morogva) Ha nem hajtunk le, már majdnem otthon lehetnénk. (Óvatosan a lába közt megfogja a kocsi két oldalát, úgy viszi néhány lépcsőfokot.) (magában puffogva) De rohadt nehéz, tuti megint kiugrik a csigolyám, rohadt életbe.
Apa: (Csenget.) Na, hozd azt a kocsit, aztán elvisszük Tapit sétálni.
Apuka: (Ajtót nyit, Tapi azonnal kiszalad egészen a földszintig.) Isten hozott Józsikám. Mi járatban erre?
Apa: Csak a kocsi miatt, leraknánk itt egy időre, ha nem gond.
Apuka: Csak nyugodtan, rakjátok be az előszobába, ott senkit nem zavar.
(Tappancs leszalad a lépcsőforduló alatt lévő kajás táljához, Attila és Apa utána rohan, de csak egy kutyatálat látnak, amiből folyamatosan tűnik el az étel. Az ijedtség mindkettőjük arcáról lerí. Hirtelen Tappancs kiszalad a nehéz vasajtón az utca forgatagába. Attila és Apa utána.)
V. szín
Helyszín:
Budapest belváros, Andrássy út - Szív utca sarok
Az emberek hazafelé tartanak a munkából, a nyüzsgő utakon csupa személytelen arc siet aktatáskájával a lemenő nap fényében, miközben Attila a kutya után rohan eszeveszettül. A szembe jövők ügyet sem vetnek rájuk, a segítségnyújtás legkisebb jelét sem mutatva. Az út folyamatosan lejt, egészen a Gellért-hegy lábáig ellátni.
Attila: Tappancs! Állj már meg. Hahó! (Egy autó kerüli ki épphogy a rohanó négylábút.) Vigyázz autó! (Ő is átszalad az úttesten, majd elkapja az állat grabancát.) Na, végre megvagy.
Tapi: (mintha beszélne a tekintetéből kiolvasható) Dobd el kérlek a labdát.
Attila: (ellágyultan) Na jó, figyelj. (Párszor eldobja a sárga labdácskát, de a lejtős úton egyszer, kigurul a főútra, a kutya meg utána.) Úristen vigyázz!
(Fékcsikorgás.)
VI. szín
Helyszín:
Egy fővárosi forgalmas sugárút estefelé, szürkületben
Attila kétségbeesetten rohan le a főútra, ahol legutoljára látni vélte Tappancsot. A járókelők méla tekintettel álldogálnak, miközben egy fehér rozoga autó tele a hippi korszakból ismerős nagy színes virágmintákkal, belül plüss dobókockával, Wunderbaum illatosítóval, csengettyűkel, bizsunyakláncokkal, félig a járdán, félig az úttesten áll. Egyértelműen elütött valakit. A vezetőülésben egy rémült alak árnyai vehetőek ki. Az alváz alatt mozgolódást látni. Attila azonnal a földre veti magát, hogy segítsen a pórul járt egyénen.
Attila: (bátortalanul) Jól vagy? Minden rendben?
Petra: (ijedt tekintettel kúszik ki az autó alól.) (alig hallhatóan) Igen.
Attila: Gyere, segítek.
Petra: Köszi, megy egyedül is. (Hirtelen beugrik a kocsiba és beletapos a gázba, amíg a járdán neki nem megy ez vízcsapnak, rükvercbe kapcsol, de egy pad ott is útját állja.)
Attila: (szinte sikítva) Stop! Állj meg!
Petra: (még mindig ijedten) Menj onnan. (Ismét előrementbe vált.)
Attila: (Felugrik a szélvédőre, erősen kapaszkodva ordítja) Fékezz! Ott a pedál középen, lépj rá! (Majdnem leesik.) Csinálj már valamit! (Az utolsó pillanatban leugrik, mielőtt az autó bele nem rohan egy villanypóznába.)
Járókelő: (rosszallóan a többi bámészkodónak) Figyeljék meg, mit fog csinálni. (undorodva) Felborítja az autót, betöri az ablakot, és úgy fogja kiráncigálni azt a szerencsétlen lányt.
Attila: (gyilkos tekintetét hátravillantva) Mit bámészkodnak itt, segítsenek, vagy takarodjanak a dolgukra. (Az előbb elhangzottak miatt rettentő kínosan érezve magát, mégis automatikusan cselekedve felborítja az autót, betöri az anyósülés felöli ablakot, és kihúzza a halálra rémült Petrát.)
Petra: (Könnyes tekintettel próbál szólni, de nem jön ki hang a torkán.)
Attila: Semmi baj, most már minden rendben lesz, ne aggódj.
(Barátilag átölelik egymást. Kétfelé el.)
VII. szín
Helyszín:
Andrássy út sétálóutcává alakítva
Lassan leszáll az este, az utcán mégis rengeteg ember sétálgat karneváli hangulatban. Legtöbbjük családostul korzózik, a gyerekek lufit és nyalókát tartanak a kezükben, a felnőttek vidáman járkálnak a bazárok között. A levegőben kellemes tavaszi illat kering, minden a nyugalmat és a felhőtlen boldogság érzetét árasztja. Attila az örömtől könnyes szemmel lépked a járdán, és közben el nem engedi a kezét annak, akit a nyakában visz. Ajándék arca egyszer sem látszik.
Attila: (melegséggel, el-elcsukló hangon) Annyira szeretlek.
Ajándék: (bársonyosan csengő hangon) Ígérd meg nekem, hogy sohasem hagysz el.
Attila: (szeretettel) Hogy is gondolhatsz ilyet, senki és semmi nem vehet el tőlem.
Ajándék: (könyörgőn) Maradj velem öröke.
Attila: Amíg csak élek. (Gombóccal a torkában sétál tovább.)
Ajándék: Szeretlek
Attila: Én is téged. (Megáll egy padnál, ahol csupa ismerős tekint rá, őszinte örömmel.) Sziasztok!
BSanyi: (nyugodt mosollyal) Szia Atti!
Eszti és Juci: (egyszerre) Szia!
Attila: Szépen összegyűltetek itt, nem mondom. Adok egy puszit, jó?
Eszti: (nevetve) Jó. (Puszilkodnak, Esztivel)
Attila: (A kelleténél picit hevesebben odafordul Jucihoz.) Kapsz te is egyet.
Juci: Inkább nem kéne.
Attila: (csalódottan) Miért?
Juci: (Kicsit lenézően az arcára mutat.) Tudod, te az nagyon jól.
Attila: (értetlenül, de kicsit fájdalmasan) Hát jól van, igazad van.
BSanyi: Merre mentek?
Attila: Csak sétálgatunk. (Oldalra néz Ajándékra, akivel kézen fogva állnak.)
BSanyi: Jó szórakozást a továbbiakban.
Attila: Nektek is.
Dia: (barátságosan mosolyogva) Igazán kedves.
Ricsi: (Szintén mosolyogva egyetértően biccent.)
Attila: Na gyere. (Ismét nyakába veszi Ajándékot és elindulnak.)
Ajándék: Ugye te sosem fogsz engem elhagyni? Nem engedheted el a kezem soha, szükségem van rád.
Attila: (szomorúsággal a hangjában) Nem engedem. (Szembetalálkoznak Tibivel.)
Tibi: Szevasz. Nahát. (Felnéz Ajándékra.) Fiú vagy lány? Úgy látom fiú.
Attila: (megbántottan de kicsit mégis elbizonytalanodva) Lány.
Tibi: Lány? Ja, hát igen. Lány, épp azt akartam mondani.
Attila: (Nem reagál, de hirtelen valami rettentő keserűség tölti meg a szívét.)
Tibi: Na viszontlátás.
(Attila körültekint a városon, ahol szinte már senki sem jár, lassan hajnalodik, az ég alján már látszanak az első napsugarak, a természet ismét felkel.)
Vége
