10. Regi
Muszáj, hogy a listámra kerüljön a legelső szerelmem, hiszen az ember életében mindig nagyon fontos szerepet játszik a legelső pillanat, amikor azt érzi, megdobogtatja valaki a szívét. Leggyakrabban ez az óvodában játszódik le, vagy a szülők ismerőseinek gyerekével a homokozóban. Nekem utóbbiból jutott ki, érett gondolkodásomnak köszönhetően, nem lepleztem le magam azonnal, nem húztam meg egyszer sem a haját, sőt undok sem voltam vele, hanem mint egy komoly férfi, levegőnek néztem, hátha ezzel felkeltem az érdeklődését. De túl fiatal volt még ő ahhoz, hogy a női hiúság fontosabb legyen számára a Barbie babánál, így hatévesen már túlesem az első hatalmas csalódásomon. De a büszkeségemet azóta sem tudta lerombolni így azóta sem adtam neki meg azt az örömet, hogy rájöjjön, annó fontosabb volt számomra, mint a teljes matchbox készletem.
- Szilvi
A főiskolai évek során már kezdett derengeni, hogy mit is jelent az, ha egy lány megmozgatja az ember fantáziáját. Sokáig barátokként jártunk együtt az órákra, Ő benne volt egy hatalmas tűzzel lángoló kapcsolatban, én meg a sebeimet nyalogattam éppen, életem első komoly visszautasítása után. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, amikor hirtelen egy státusba kerültünk, a magánéletünket firtató űrlap egy rublikájában. Hogy nem lett belőle semmi, azon múlott, huszonévesen már meg tudtam állapítani melyik szekér után kár loholni, így komolyabb kötődés sem alakult ki közöttünk. De a barátságunk a régi maradt.
- „Sophie”
Az egyetlen lesz a sorban, akinek a nevét fedje jótékony homály. Alapelvem volt, hogy az iskolában próbáljak olyan kapcsolatot kialakítani, hogy a nebulóim ne érezzék azt, hogy valaki fentről dirigál nekik, és messziről elkerülöm még a látszatát is a tipikus tanár-diák viszonynak, mert a tanítás nem a hatalomról, hanem a tudás leghatékonyabb átadásáról kell, hogy szóljon. Ezt a négy éves pályafutásom alatt, szerénytelenség nélkül állíthatom, sikerült megvalósítanom. De beleestem abba a csapdába, amit talán nagyon kevesen tudnak elkerülni a pályatársaim közül, beleszerettem az egyik tanítványomba. Szerencsére a felelősségtudatom és a józanságom, mindig a helyén volt, így Ő soha nem tudta meg, hogy gyengédebb érzelmek kötnek hozzá. És soha nem is fogja megtudni.
- Niki
Rendszeres blogolvasóim már találkozhattak a nevével, a tavalyi évemben igen komoly szerepet játszott, talán a természetességével és őszinte jellemével kenyerezett le leginkább. Jó ideje ismerjük egymást, de még kvázi kislányként találkoztam vele először. Később újra összehozott minket a sors, de akkor éppen rózsaszín ködben úszott a világ számomra, így fel sem tűnt, milyen komoly nő lett belőle. Miután az életem vakvágányra futott, támogatóként nagyon sokat segített, de ebbe többet képzeltem, mint ami igazán volt. Egyáltalán nem bánom, hogy nyíltan kimondtam az érzéseimet felé, mert életemben először rájöttem, nem csak én lehetek felnőtt, hanem az is, aki szemben áll velem. Egészen addig, számomra a „Nem” egy tragédiának számított a teljes elszeparálódás abnormális kötelezettségével, de legnagyobb megelégedésemre a vonzódásom hónapok alatt egészen az ivócimbora státusig redukálódott. Bízom benne az ő legnagyobb örömére.
- Nati
Egészen a főiskola második évéig kellett várnom arra, hogy leszálljon a helyére az a bizonyos testrészem. Addig csupa plátói szerelem jutott osztályrészemül, mert hiába éreztem, egyes lányok többet jelentenek számomra, egyszerűen képtelen voltam az érzéseimet a tudtukra juttatni. Nati volt a nagy áttörés, hiszen egy együtt-sírós-jól-berúgós éjszaka közepén vettem a bátorságot és megírtam neki, mit érzek iránta. Már fél éve csak rá gondoltam minden nap, a bulikban mást sem csináltam, csak őt figyeltem, kínosan ügyelve arra, hogy semmiféle szemkontaktust ne létesítsek vele. Örök vesztesnek tartottam magam, ami az akkori hozzáállásomat tekintve, az évek távlatából nem is tűnik akkora badarságnak. Mindenesetre, követve a sort, szintén zenészként, a kapcsolatunk a főiskola végeztéig barátsággá alakult, őszinte bánatomra azóta, teljes mértékben elhalt.
- Andi
Egy fura lány, fura megismerkedéssel, fura érzelmekkel. Volt egy időszakom, amikor rákattantam a chatre, hátha ott találok magamnak párt. Az akkori ismerkedési technikáim közül, az arctalan jópofaság tűnt a legcélravezetőbbnek és nem is kellett csalatkoznom benne. Már másfél óra beszélgetés után találkozót beszéltünk meg, én pedig azonnal szerelmes lettem. A szimpátia mindenképpen kölcsönös volt, de mint az eddigi összes esetben, ez kimerült a szellemi és emocionális hatásomban, ami nem lehetett elég vonzó a külső magabiztosság hiányában. Sokáig tartottuk a kapcsolatot – majd megcáfol, ha tévednék – és mindig ott pislákolt a remény, hogy a kellemes társaságot felválthatja egy szorosabbá fűzött ismertség, de mindig hiányzott belőle valami. A lendülete és pajkossága egy megmagyarázhatatlan titokzatossággal évekig bevéste magát a gondolataimba, ha nem tudnám, boldog párkapcsolatban él - mint menyasszony - még most is úgy élne a gondolataimban, hátha. Így viszont, továbbra is egy szó jut az eszembe róla. Fura, de a lehető legjobb értelemben.
- Eszter
Főiskolai legnagyobb szerelmem. Másfél éven keresztül epekedtem iránta és nála tanultam meg a legfontosabb szabályt. Soha ne akard megérteni a nőket. Nagyon meg akartam érteni őt, talán túlzottan is, ő volt az első, akinél nem adtam fel, azok után sem, hogy egyértelműsítette, mi soha nem leszünk egy pár. Rengeteg dolgot megosztott velem, mindazt, amit a párjával nem tudott, én pedig türelmesen vártam arra, hogy a lelki szemetesláda szerepköréből kiléphetek és végre megmutathatom milyen érzéki és vonzó tudok lenni. A mai napig úgy gondolom, ha akkor több tapasztalattal rendelkezem, elcsavarhattam volna a fejét, de olyan ellentétek feszültek a két ember vitalitásában, hogy annak csak tányércsapkodós vége lehetett volna. Talán az egyetlen lány a listában, akit sohasem a belső tulajdonságai miatt szerettem, mégis oly sokáig és olyan áhítattal vonzódtam hozzá, hogy akár még előkelőbb helyre is kerülhetett volna.
- Judit
Életem legnagyobb plátói szerelme. A gimnáziumi évek során figyeltem fel rá, bár régebbről ismertem már, sokáig észre sem vettem. Aztán egyszer csak belém csapott a villám és egyik napról a másikra azt vettem észre, mindig ő jár a fejemben. Addig egyetlen lánynál sem éreztem azt, amit akkor tizenhat évesen. Előtte semmilyen kapcsolatom sem volt az ellenkező nemmel, így rettentő szégyenlősen, de annál romantikusabb helyzetekkel próbáltam felhívni magamra a figyelmet, csekély sikerrel. A névnapján reggel hatkor belopóztam az iskolába és elcsentem az osztályuk kulcsát, hogy az asztalára tehessek egy hajnalban lemetszett gyönyörű vörös rózsát. Soha nem tudta meg, hogy tőlem kapta. Két éven keresztül titokban szerettem őt és a szalagavatómon a keringőről is képes voltam lemondani, mert csak vele lettem volna hajlandó táncolni, hiszen ott a frakkban, Ő pedig a hófehér ruhában, tökéletes alkalom lett volna a szerelmem megvallására. Az érettségi után lekerültem vidékre a főiskolára, és még ott is, további fél évre volt szükségem hogy túltegyem magam a csalódáson, soha nem lesz az enyém. Jogos lehet a kérdés, miért nem mondtam meg neki egyszerűen. Amikor beleszerettem, még erélytelen voltam hozzá, később pedig már azt éreztem, belehalnék ha nemet mondana. A szentimentalizmus mindig is közel állt hozzám.
- Szandra
Eddigi életem során mindösszesen két lány volt, akit a barátnőmnek tekintettem, így hiába csak másfél hónapig tartott a románc, a második hely mindenképpen őt illeti meg. Ha nem jön oda hozzám, talán észre sem veszem, de megtette azt, amire én rettenetesen sokáig nem voltam képes, kezdeményezett. Nekem ez elég is volt arra, hogy azonnal beleszeressek. November végén csattant el az első csók, a pillanat örökre felejthetetlen marad számomra, hiszen ez volt életem első csókja. Remekül elbeszélgettünk egymással a köztünk lévő majd nyolc év ellenére, és úgy gondoltam elért végre az oly áhított boldogság. Kézen fogva sétáltunk az utcákon, badarságokat beszéltünk, sokat nevettünk, azt mondhatom, nekem tökéletesen megfelelt az az állapot, talán hónapokig fel sem tűnt volna, hogy nem én, hanem a rangom volt amibe beleszerettek. Meglepő módon, ő volt az, aki felnőttesebben viselkedett, és amikor ez világossá vált, jobbnak látta, ha nem akadályozzuk egymást a normális életben. Fájt, hogyne fájt volna, hiszen még rá sem találtam a boldogság keskeny és sérülékeny ösvényére, máris újra a kopár pusztába kerültem, még a Valentin nap előtt.
- Tina
Felesleges bármit is hozzáfűzni, miért Ő toronymagasan az első a listámon, senki még csak a közelébe sem férhet. Hogy két és fél éves kapcsolatunk során miért nem tudtuk mégsem megünnepelni egy Valentin napot sem, az nem ehhez a bejegyzéshez tartozik, így álljon inkább itt – mindannyiuknak - az Én ajándékom.
Hiszen róluk szól ez a szám:
