Az idézetekkel kapcsolatban úton-útfélen kétféle véleményt lehet hallani. Lehet értük rajongani és teletűzdelni velük a lakásunkat, a naplónkat, a profilunkat, az életünket. És lehet lenézni őket, hogy az élet nagy dolgai leírva csak klisék felesleges halmaza. Szerintem mindkettőben van igazság, jellemtől és hangulattól függ, személy szerint nem tudom eldönteni melyik oldal pártján állok. Hol azt érzem, az idézetek mindent elmondanak rólam és tökéletes leképzései a gondolatvilágomnak, hol pedig azt, hogy egy gejl, szentimentális, nyálas massza. Éppen emiatt a kettősség miatt tartózkodnék attól, hogy az időlegesen kedvencnek nyilvánított szólamokat csokorba szedjem, de van jó pár helytálló, némi malíciával átitatott mondás (jobban mondva frappánsan megfogalmazott helyzetkomikum), amit kár lenne hagyni, hogy elszálljon az éterben. Némelyikben az önirónia, kis keserűség vagy az emlékezés kap szerepet, hol pedig a kényszeredett mosoly vagy az önfeledtség érzése kerül előtérbe. Lássuk mire is gondolok:

Hanging with old friends and saying: Remember when…

Soo, I don’t know what to say but I don’t want to stop talking to you.

Finally stop laughing, look back over at you and start all over again.

Listen to this song, these lyrics are exactly what I want to say to you.

Hi! Hi! Who was that? I have no idea.

I feel stupid when I say „what” a thousand times because I can’t hear.

Typing what you really thinkthen backspacing and saying something else.

A hug always make things just a little bit better.

When I was little I slept with all my toys, afraid the others felt left out.

Are you sure you want to send this text message?

I hate waking up during a good dream and it won’t come back.

Saying „it’s ok” but secretly knowing its killing you inside

Sometimes I feel like lying randomly on the floor.

After an argument, I think about clever things I should have said.

Listening to a song and remembering all the memories that go with it.