Megteszem, ami tőlem telik, és megpróbálok a legkultúráltabb módon reagálni arra a hírre, amit alig negyedórája olvastam, egy elvileg mértékadó (de mindenképpen népszerű) hírportálon. A cikk, egy amerikai kezdeményezésből nőtte ki magát, futótűzként terjedt országról-országra és még épp idejében jutott el kishazánkba, hátha belerúghatnak még egyet, az amúgy is több sebből vérző, végelgyengülésben szenvedő oktatásba. Negyedik éve küzdök nap mint nap magatartászavaros, deviáns, tanulási nehézségekkel küzdő és megszámolhatóan sok jó eszű, intelligens, szocializált, irányítható tinédzserrel. Minden egyes diák egy-egy újabb küzdelem, hol közös érdeken alapuló, hol nyögvenyelős, kacskaringós úton közössé alakuló célokért. Van, akinél az ötös érdemjegy számít sikernek, van akinél a görbület a jegyben, bármilyen is legyen az. Van, ahol pedig az, hogy bent van az iskolában és nem az utcán csavarog. Talán nem kell részleteznem, a legutóbbi okozza a legtöbb fejfájást a mai pedagógustársadalomnak. Mert manapság az iskolakerülés (ismertebb nevén: lógás) olyan mindennapos tevékenységgé degradálódott, mint a fogmosás; ha éppen úgy tartja az ember úri kedve megteszi, de úgy gondolja, semmilyen következménnyel nem jár. Hogy milyen világot élünk azt hűen tükrözi, a mai nap főhíre, ami természetesen nem a fogmosás fontosságát hirdeti, hanem mindenféle fifikás blikkfang nélkül, hatalmas betűkkel konkrétan az arcunkba tolja: „Milliók hiányozhatnak az iskolai lógás világnapján”. Hogy az egyik legősibb szakmát továbbra is lelkiismeretesen végző szerencsétlen tanár (igen, a másik társadalmilag elismertebb, jobban fizet és kevésbé megalázó) elkeseredett dühe a megsemmisülés érzetébe csapjon át, végig kell olvasnia a cikket, amelyben a lelkes újságíró vidám szösszenetekkel megspékelve, ad hasznos tanácsokat a diákseregnek a lógás különböző praktikáiról. Ha ez még nem volna elég, hát bizonyos jogszabályokat is megemlít a gondosan megírt műremekében, hogy még a legcsekélyebb szövegértési kvalitásokkal rendelkező diák is pontosan lássa, a katedra mögött álló, folyamatosan magyarázó emberféleségnek semmilyen eszköz nincs a kezében a retorikai és pszichológiai képességein kívül. Hiszen egy nap nem a világ, hát hadd pihenjen egy napot az a szegény leterhelt gyerek, ennyi neki is kijár, adjuk hát kezébe a lehetőséget és tanítsuk. Talán az érettségi tételek közé is rakjuk be biológiából az álbetegségek szimptómáit, kémiából legyen kísérlet a lázmérő felmelegítése, matematikából kerüljön be a példatárba, mennyi időbe telik egy vezeték állítólagos leszakadásának javítása, esetleg nyelvtanból értékeljék az áligazolások külalakját. A nyomorult pedagógus meg tartsa a hátát, amikor a szülők habzó szájjal követelik rajtuk a gyermekük csalódást keltő eredményeit, természetesen a szakmai alkalmatlanságuk miatt. Remélem büszke apa lesz az igen tisztelt cikkíró…