Úgy érzem időtlen idők óta keresem a szerelmet szüntelenül, a mindennapjaimba oly erősen hálózta be magát a boldogságom megtestesítőjének felkutatása, hogy szépen lassan lényegét vesztette a két ember közötti mindent elsöprő erejű érzés megmagyarázhatatlan véletlennek tűnő sorsszerűsége. Ez nem olyan, mint a tudásszomj, amely vágyat mesterséges úton rengeteg formában kielégíthetünk, vagy a szexuális éhség, minek csillapítására kinek-kinek vérmérséklete szerint szintén roppant nagy számú variánsa létezik, hanem egy olyan eszmény, olyan kolosszális erejű képződmény, aminek a tudatos felépítésére halandó ember nem képes. Se pro, se kontra. Ha egyszer átléped eme lángoló mennyországnak a kapuját, tehetsz bármit, kizárólag olyan gyenge és nevetséges próbálkozásaid lehetnek, amelyek szóra sem érdemesek, tudomásul kell venned, ebben nem te döntesz. Ha úgy isten igazán megérzed a szerelmet, magadtól eltaszítani egészen addig nem fogod tudni, amíg ő kacagva tovább nem libben az élet szárnyán visszataszítva téged a porba magadra hagyva bukott angyalával, a magánnyal. Felesleges hát kapálózni érte vagy ellene, még annyi beleszólásod sincs a saját életedet megédesítő desszertjébe, mint a szomáliai árvaház kis lakóinak az angol királynő brillantinjába. Amennyiben el tudod fogadni azt az aprócska tényt, hogy az életed a te tudtod és akaratod nélkül zajlik, esélyt teremtesz arra, hogy boldogságot tudj csempészni a saját kis világodba. Közben az univerzum bizonyos időközönként fogja magát és kénye kedve szerint átrendeződik, felforgatja minden egyes élőlény életét, és ha elérkezettnek látja az időt, akkor a kezedbe adja a szerelem lehetőségét. A születése és elmúlása áthatolhatatlan ködfátyol rejtélyébe burkolódzik, sohasem kapsz választ a miértjére, sokakban éppen ez a titokzatossága kelt félelmet, mások a létezését is megkérdőjelezik, így próbálván elbújni előle, de titkon ők is pontosan tudják, elmenekülni előle reménytelen vállalkozás, rájuk is lecsap egyszer a szerelem fájdalmas ostora. Oly balgák az emberek, némelyik önjelölt mártírként kiáltja torkaszakadtából a mindenségbe, engem találj el, ide üssél, hagyd a többieket békében élni, majd én elviselem azt a kínt, ami ezzel jár. Én is ezek közé a reményét vesztett mazochisták táborába tartozom.

 

 

Szerző: Tanár_Úr  2010.06.29. 00:04 Szólj hozzá!

Címkék: érzelem fájdalom szerelem kín erő ember akarat születés angyal tudatlanság gyengeség

A bejegyzés trackback címe:

https://azurkek.blog.hu/api/trackback/id/tr262117449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása