Teljességgel lehetetlen vállalkozás amibe fogok, de muszáj megpróbálnom. Pár óra múlva már a Hajógyári szigeten leszek 69. 999 hozzám hasonló fanatikussal egyetemben, akik egy katartikus élmény reményében mennek búcsúzni kamaszkoruk, fiatalságuk egy meghatározó együttesétől, vagy akár felnőttkoruk lázadó énjétől. 23 év óriási idő, pláne a mai túltelített gerilla zeneiparban, a Kispál és a Borz mégsem a csökkenő érdeklődés vagy a kiöregedés miatt tűnik el az eléggé egysíkú palettáról. Mivel rám is óriási hatással voltak (érdekes módon nem a tinédzser koromra, hanem jóval utána, a húszas éveim elejére-közepére) ezért a számomra tíz legkedvesebb, legmeghatározóbb, legsokatmondóbb számukat gyűjtöm csokorba, mielőtt elindulnék tombolni, üvölteni, cigit szívni, sört inni, mosolyogni és lehet sírni is.

10. Kicsit hadd – Lovasi hangja a refrénben lenyűgöző, elképesztő energiával adja át a szám igazi mondanivalóját, ahogy kisgyerekként az ember a takaró alatt kívánja, majd később az ember felnőttként sokkal fájdalmasabban a lehetetlent, megállítani az időt, akár csak egy pillanatra is.

 9. Lefekszem a hóba – Az együttes első lemezének első száma, semmi esetre sem maradhat ki a lüktető ütemével és vidám hangulati elemeivel, bármilyen rossz kedvem is van, azonnal elkezd járni a lábam tőle.

 8. De szeretnék – Az egyik legismertebb számuk, nekem mindig azt a szabadságot juttatja eszembe, amit annyiszor elképzeltem már, de megélni nem tudtam soha. Keserédes szám ez, de legalább arra a négy percre mindig a föld fölött járok egy ujjnyival.

 7. Zár az égbolt – Ahogy az Ippon Liteban, ebben a számban is előkerül Lovasi artisztikus lénye, nem véletlenül került bele a „Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten” című zseniális magyar filmbe.

 6. 0 óra 2 perc – Nem tudom megmagyarázni miért, de imádom, már a címe is olyan érthetetlen és mégis vonzó, ahogy az egész szám maga.

 5. Zsákmányállat – Minden feldolgozásában tökéletes, nagyon szeretem az akusztikus verzióját is, mert semmit nem veszít a lüktetéséből. A szürreális képek, amik megjelennek benne, félelmetesen vonzóvá teszik.

 4. Alkohol – Ahogy egyszer Lovasi is megmondta: nem kell hozzá semmi más, hogy túléljünk mindent, csak az, hogy azt higgyük, hogy akik körülöttünk vannak, vagy akik nem a legjobb barátaink és nem annyira sajnáljuk őket, azoknak szarabbul megy, mint nekünk. Ez a szám pontosan erről szól.

 3. Ha az életben (accustic version) – Persze az eredeti számról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mégis, a lassúbb verzió fokozatosan csepegteti belénk azt az élményt, amit nyújtani kívántak ezzel, és a végére már egész testünkben érezzük az elmúlást fájdalmasan boldogan.

 2. Etetés – A szöveg egyértelműen az első helyre jogosítaná, hatalmas dilemma volt dönteni, de szerintem nem is kellett volna. Hátborzogatóan csodálatos, ha az embernek egy ici-pici képzelőereje van, akkor pontosan tudja, miről beszélek, a világ pontosan így működik. Valaki a testből kipiszkálja a lelket…

 1. Még egyszer – Egyetlen akkord, ami mégis többet ér egy teljes zenekarnál, bármikor meghallom ezt a számot, a hideg futkos a hátamon a gyönyörűségtől, és abban is biztos vagyok, hogy ha ma este lezárul egy korszak, hazafele ezért fog mindenki könyörögni, hogy „csak még egyszer…”

P.S.: Megvolt a katarzis, ráadásul egy kivételével (0 óra 2 perc) minden számot eljátszottak a listámból. Hatalmas élmény volt, kösziiiiiiiii!