Most érzem csak igazán, mennyire is hiányzott a szerelem az életemből. Részben tudat alatt, másfelől a testi és lelki sérüléseket megelőzendően tudatosan nyomtam el azt a rettentő kínt, amely szakításom óta ütemesen próbált a mellkasom bal oldalába olyan erővel beleverni, hogy az megszűnjön érezni és megszakadjon. A hozzám közel álló emberek segítségével sikerült egy páncélt felhúzni, amely megvédett és tompította a kegyetlen, ritmikusan rám mért ütéseket, de az életben maradást segítő vért elzárta a külső környezetet is a szívem elől. Ezzel a kompromisszummal együtt élve egészen jól működött az életem, a világ talán észre sem vette, hogy a sajátos beavatkozásnak köszönhetően, hatalmas, ijesztő hegekkel tengetem mindennapjaimat. Mint az üvegszemű ember, aki nyáron felvesz egy napszemüveget, és bátran mosolyog a szembe jövőkre, eltakarva előlük hiányosságát, minek tudtával a bazsalygó emberekben szánalmat keltene. De nem lehet álomvilágot gyártani a valóból, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy erre alapozni a biztonságérzetünket csak addig szabad, míg elég erősnek nem érezzük magunkat és megmutassuk újra teljes lényünket a maga önnön valójában. Ezzel kitesszük magunkat az esetleges újabb nehézségeknek, csalódásoknak, szánakozó tekinteteknek, de az élet erről szól. Úgy érzem eljött az időm, hogy a még mindig háborgó szívemet, félelemmel ugyan, de újra kinyissam a nagyvilágnak, esélyt adva az újabb bukásnak, s a legyengült szervezetet végképp porba hullató döféseknek. Persze őrültség lenne, ha önként dalolva dobnám a vérszagra gyűlt vadak közé, had marcangolják napestig, ha nem hinnék abban, vigyázni fognak rá. S talán Ő, óvatosan forgatva, méla tekintettel (mint aki ilyen kincset még nem látott) bámulná, dédelgetné gyógyírként viseltetve, a hegeket alig látható forradásokká csökkentve. Megtettem ezt a nehéz lépést és vállalom rettentő kockázatot, újra nyitottam a világ felé és abban a pillanatban végigjárta a testem egy brutális erő, szétáradt mindenfelé a lábujjamtól a fejem búbjáig és csak úgy zubog a testemben ez az energia, mint ami bármelyik pillanatban szétrobbanhat. Muszáj hozzá valaki, egy ellenpólus, aki ezt csitítani tudja, mert ez a vulkán nem szunnyadhat tovább eljött az ideje a kitörésnek.