Azt hiszem a múlt hétvégi esetem mindenki előtt jó példával fog szolgálni. Elsősorban a lányoknak szól, hiszen valószínűleg ők a veszélyeztetettebbek, de mint olvasható lesz, senki nem érezheti azt, hogy vele nem fognak próbálkozni. Szombat este, az egyik baráti társaságommal lementem a Margitszigetre megnézni a BL-döntőt. Mivel május elseje óta komoly diétát csinálok, nem nagyon iszom (csak minden negyedik napon engedhető meg egy kis bor), de pont jó napra esett a Barcelona meccs, úgyhogy kirendeltem 3 dl vörösbort. Elszopogattam a meccs alatt, majd a győzelem ünneplésére kértem még 2 decivel. A többiek közben söröztek és feleseztek, de hangsúlyozom, hogy bármennyire is jól esett volna tartózkodtam tőle, maradtam a bornál. 11 óra körül átnéztünk a Holdudvarba, ahol éppen egy leánybúcsúba csöppentünk, így nem átallottam kérni még 3 dl bort meg egy üveg ásványvizet. Jól éreztem magam, táncoltam, szemeztem a lányokkal, majd leültem beszélgetni egy ismerősömmel. Fél kettő előtt nem sokkal éreztem, hogy fáradok, ezért elindultam haza. Nem mondom, hogy nem éreztem az alkohol hatását, de a tudatom teljesen tiszta volt. Emlékszem, hogy kifelé a szigetről találkoztam az egyik tanítványommal és a barátaival, kedélyesen elbeszélgettünk, aztán lesétáltam a hídról hogy felszálljak a 6-os villamosra. Épp az orrom előtt ment el, úgyhogy leültem, még mosolyogva el is kezdtem filozofálgatni, hogy egy hónapig nem ittam és most 8 dl bor hogy megártott, miközben még főiskolás koromban innen kezdődött csak a buli. Közben leült mellém egy 35 körüli alacsony, kopaszodó, kövérkés emberke, teljesen átlagos ruházattal, barátságosan érdeklődött, merre jártam. Elkezdtünk beszélgetni és elnézést kért, hogy eléggé be van rúgva, de ma született meg a gyermeke, és azt volt megünnepelni. Aki ismer, tudja, hogy a gyerektéma mostanában nagyon érzékenyen érint, ezért elkezdünk beszélgetni erről, reményekről, nevekről, családról. Leszálltunk a Blahán, ránéztem az órámra 2.03, a buszom meg 2.50-kor jött volna. Mivel jó társaság volt az emberem, mondta, hogy menjek el a 956-tal az Örsig, addig is dumálgatunk. Hát elmentem. Leszállás után szépen el is búcsúztunk, de megállított még egy szóra, és elővett egy laposüveget, hogy egy korty Jagert igyak már az újdonsült baba egészségére. Először szabadkoztam, hogy köszönöm nem, így is jól érzem magam, meg a diéta miatt csak bort ihatok, rövidet nem, de olyan udvariasan kért, valamint mivel jól elbeszélgettünk elfogadtam. Jager íze volt. Elbúcsúztam tőle, hogy tényleg megyek, de alig hogy átjutottam a négy sávos úton, elkezdtem szédülni és meg kellett támaszkodnom a korlátban és szanaszét hánytam mindent. Amikor felnéztem a csávó a villamosmegállóban állt és kérdezte, hogy vagyok. Mondtam nagyon rosszul, úgyhogy nem buszozom, hanem taxit hívok. El is indultam a taxiállomás felé, de két lépés után elveszítettem az eszméletemet. A következő emlékem, pedig, amikor felébredek a kórházban reggel. Hogy mi történt közben? Fogalmam sincs, egyetlen képnyi emlékem sincsen róla. Amit megtudtam, hogy a képszakadás után körülbelül egy órával felhívtam egy barátomat, hogy nem tudom, merre járok, aztán egy utcatábláról kiderült, hogy az Éles sarok közelében. Teljesen ellentétes irányban van amerre indultam a felkortyolt ital előtt. Közben a barátom a telefonban egy beszélgetést hallott, amit egy idegennel folytattam, akinek kérése ellenére nem akartam odaadni az irataimat, nehogy meglopjon, majd utána a telefonnal futás zajait lehetett hallani, végül szétkapcsolt a vonal. Próbálta ugyan visszahívni, de már ki volt kapcsolva. A mentők hajnali öt környékén vittek be a 10. kerületből. Arról sincs emlékem, hogy oda hogyan kerülhettem, bármennyire is erőltetem az agyam, egyetlen momentumot sem tudok felidézni abból a 4-5 órából. Hét óra környékén ébredtem fel a kórházban, addigra teljesen tiszta fejjel, sérülések nélkül, mintha semmi nem történt volna. És semmire nem emlékszem az egészből, SEMMIRE! A telefonom és a pénzem hiányzik, az irataim és a kulcsaim megvannak. A legfontosabb, hogy szerencsésen megúsztam, bele sem merek gondolni, mi történhetett volna velem. Azóta utánaolvastam a különböző kábítószereknek és több ismerősöm gondolataival összecsengve, nagy valószínűséggel a Gina nevű randidrog volt az italban. Egy honlapon ezt írják róla: „A folyékony ectasyként is emlegetett drogfajta nemcsak alkoholban, gyümölcslében, és kávéban, hanem még a vízben is észrevétlen marad: színtelen, szagtalan és teljesen íztelen.  Csak éppen nem ártalmatlan. Hatására az ember nem lesz teljesen tudattalan állapotban. Magánál marad, és rávehető bizonyos dolgokra. Menésében sincs semmi feltűnő: képes egyenesen járni. Ez pedig egy külső szemlélő számára azt sugallja, nincs kényszerített helyzetben. Pedig valójában a manipulált ital hatására teljesen védekezésképtelen.” Kérlek titeket, tanuljatok az esetemből és a legjószándékúbb emberben se bízzatok meg, mert nem tudhatjátok, milyen tervei vannak veled. Azt hiszem megtanultam a leckét, nagyon rosszul érzem magam miatta. Pedig se szégyellenem nem kell magam, sőt még csak nem is hibáztathatom magam (hiszen egy ilyen történetet talán még a legbizalmatlanabbak is elhisznek). Borzalmas világban élünk... Legyetek szívesek ezt az írást megosztani minden ismerősötökkel, hiszen tudom milyen az, ha a rádióban, tv-ben hallunk ilyen esetekről és mennyivel más, ha egy ismerőstől halljátok.

Kiegészítés: Nem állom meg, hogy ne írjam le. Tegnap a rendőrségre mentem feljelentést tenni, ahol mindent részletesen elmeséltem. Kiderült, hogy a mentőt rendőrök hívták ki, mert megállítottak igazoltatni fél hat előtt nem sokkal. A kapitányságra megérkezett a jegyzőkönyv is róla, amiben nekik ott beszámoltam mindenről, ami előtte történt velem. Hangsúlyozom erre sem emlékszem, egyetlen pillanatra sem, ezt el is mondtam. Onnantól kezdve áldozatból gyanúsított lettem, hogy esetleg nem igaz a történetem, rákérdeztek, hogy tisztában vagyok-e a hamis tanúzás büntetőjogi következményeivel. Végül azzal bocsátottak el, hogy majd kapok idézést, de nem hallgatták ki a barátomat, akinél bizonyítékként ott volt a telefonjában a híváslista, tőlem nem vettek vért, amivel bizonyítható lett volna, hogy valami drog került a szervezetembe, sőt, a térfigyelő kamerák felvételeit sem tekintették meg. Mintha lezárták volna azzal, hogy biztosan túl sokat ivott a srác, és azért nem emlékszik semmire. Megalázottnak érzem magam, mintha nem lett volna elég a tudat eddig is, hogy mi történhetett volna velem. Pár óra alatt kétszer vittek földre, egyszer valami szertől, másodszorra lelkileg döntöttek romba.