Csak írni szeretnék semmi mást. Minden alkalommal megnyugszik háborgó lelki világom, ha a csend fülsüketítő zaja mellett, a klaviatúra ütemes kopogása dolgoztatja meg, boldogságot nyújtó hangokra áhítozó dobhártyám. Sokszor, még így is erősebb belső hangom szüntelen,…

Hiányzik a régi életem, egyre többször jutok el a felismerésig, sokkal jobb volt, amikor ott nyúlt végig a cukormázas kerítés, amit sohasem kellett átmásznom a boldogulásom érdekében. Hiányzik a felszabadultság, a felhőtlenség, a gondtalanság, az erőltetettséget nélkülöző…

Megteszem, ami tőlem telik, és megpróbálok a legkultúráltabb módon reagálni arra a hírre, amit alig negyedórája olvastam, egy elvileg mértékadó (de mindenképpen népszerű) hírportálon. A cikk, egy amerikai kezdeményezésből nőtte ki magát, futótűzként terjedt…