Nem is tudom, hol kezdjem, talán most az egyszer meg kéne próbálnom nem gondolkozni, csak leírni pontosan azt, ami hirtelen jön, hadd folyjanak a szavak, néha az egyszerűségben rejlik a legnagyobb nagyszerűség. Nem tudom, de sejtem mik foglalkoztatnak Titeket velem kapcsolatban az utóbbi…

Ha az embernek van egy párja akit szeret, számtalanszor megcsókolja, hogy kimutassa vele az érzéseit. De tegye mindenki a szívére a kezét, hányszor néz a szemébe és mondja ki - amit belül érez, ami minden alkalommal, amikor rápillant, megmosolyogtatja a lelkét – hogy szeretlek.…

Kíméletlen leszek. Na nem az olvasóközönséggel, hanem magammal szemben. Kíméletlen, mert szembeszállok önmagammal, és könyörtelenül elmondom/leírom, amit eddig sikeresen elbújtattam a saját életem elől. Nem lesz könnyű, hiszen mindannyian részese vagyunk eme hazugságvilágnak.…