Nem érdekes, hogy szereted vagy sem, hogy hiszel benne vagy nem, hogy van fátok vagy nincsen, hogy vettél-e ajándékot, hogy van kivel ünnepelned vagy magányos vagy. Egyik sem számít, hidd el. Csak az számít, hogy gondolsz-e ma valakire jó szívvel, hogy mosolyog-e a lelked, ha bárki…

Nem is tudom, hol kezdjem, talán most az egyszer meg kéne próbálnom nem gondolkozni, csak leírni pontosan azt, ami hirtelen jön, hadd folyjanak a szavak, néha az egyszerűségben rejlik a legnagyobb nagyszerűség. Nem tudom, de sejtem mik foglalkoztatnak Titeket velem kapcsolatban az utóbbi…

Szerettem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam, hogy nekem ez így jó. Vitathatatlanul kellemesebb érzés volt, mint nap mint nap csikkhegyekbe pöckölni a parazsat bámulva ki az ablakon a végtelen távolba, pillanatnyi élvezet nélkül kortyolni az egyedüllét fájdalmától keserű…

Újra magaménak érzem a magányt, de azt hiszem, örülnöm kell neki. Az elmúlt két-három hónapban az egyedüllét érzése semmilyen negatív felhanggal nem párosult, tökéletesen elvoltam önnön testemmel és a saját gondolataimmal, a hiány fogalma megszűnt létezni. Ijesztő, ámbár…

Néha szeretném, ha komolyan vehetném a huszadik század egyik legnagyobb vívmányának fejet hajtó szentenciát, amikor kijelentjük: Leforgott előttem életem filmje. Bárcsak ne az élet lenne a rendező, beállíthatnám a szín és érzelmi mélységet, a jelenlévők szájába adhatnám a…

 Az elmúlt egy hétben ténylegesen úgy éreztem magam, mint aki egy kedves kis mesébe cseppent. Egy olyan mesébe, amilyet mindig is hallani szeretettem volna. A mese, amelyikbe beleszőnek téged is, olyannyira tudsz hasonulni a főhőssel, hogy már-már az az érzésed, te magad vagy a…

Három hétig sikerült elűznöm a magány kínzó fájdalmát, mely könyörtelenül időről-időre újra rám telepedik, s mint az óriáskígyó tehetetlen áldozatát, körülölel menekülési utat nem hagyva és szépen lassan zúz össze, hogy minden porcikám egyenként törjön darabokra.…

Néha mekkora jelentőséget vagyunk képesek tulajdonítani számoknak, időpontoknak, helyszíneknek, miközben ezek az állandók a puszta létezésük kivételével semmilyen hatással nem bírnak. Pár perc múlva a naptárat átfordítjuk az utolsó nyári hónapról az első őszire és…

A könnyek és a múlt emlékei már csak az én mindennapjaimba kúsznak fáradhatatlanul.Akartalak feledni, még jobban, mint emléked őrizniDe nincs miért magam tovább tagadni.Itt van az arcodAz illatodAz ajkadAz álmainkA jövőnkS az életem.Nem tágít és nem hagy tovább lépni.Csak…

Olyan betegségben szenvedek, amivel szemben az orvostudomány legnagyobb szakértői is csak a fejüket csóválják, az egyetlen halálos kór, amire nem találtak még sem gyógymódot, sem embert, aki csodával határos módon kigyógyult volna. belőle Semmiféle elixír vagy terápia nem…

Mindig Észak-Korea jut eszembe, amikor a gyomromat görcsbe rándító döntéshelyzet elé kerülök. Rengetegszer kerülünk válaszút elé a mindennapokban, de ritka pillanatokként tartjuk számon, amikor a saját magunk felett meghozott ítélet lehetősége facsarja, kínozza a belsőnket, s…

2009 Július – A mozgalmasság hónapja Messze a legmozgalmasabb hónapomat éltem meg, rengeteg új élménnyel gazdagodtam, valahogy mégsem tudtam őszintén rámosolyogni a világra. Pedig adott volt hozzá minden. Jó ideig úgy tűnt, mégsem hibáztam azzal, hogy kihúztam magam alól…