Csak írni szeretnék semmi mást. Minden alkalommal megnyugszik háborgó lelki világom, ha a csend fülsüketítő zaja mellett, a klaviatúra ütemes kopogása dolgoztatja meg, boldogságot nyújtó hangokra áhítozó dobhártyám. Sokszor, még így is erősebb belső hangom szüntelen,…

Rettentően fáj az egyedüllét, a magány kínzó érzése szellemi és fizikai fájdalommal jár, szinte szétszabdal belülről. Úgy terjed szét a testemben, mint a méreg, hasogat, és elemeimre zúz szét. Nárcisztikus jellememből adódóan sokan gyengének, mások elképesztően erősnek…

Úgy érzem időtlen idők óta keresem a szerelmet szüntelenül, a mindennapjaimba oly erősen hálózta be magát a boldogságom megtestesítőjének felkutatása, hogy szépen lassan lényegét vesztette a két ember közötti mindent elsöprő erejű érzés megmagyarázhatatlan véletlennek…