Szerettem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam, hogy nekem ez így jó. Vitathatatlanul kellemesebb érzés volt, mint nap mint nap csikkhegyekbe pöckölni a parazsat bámulva ki az ablakon a végtelen távolba, pillanatnyi élvezet nélkül kortyolni az egyedüllét fájdalmától keserű…

Csak keresem magam, de nem találom. Úgy gondoltam, ha leegyszerűsítem az életem, és apró részletekre bontom, majd összerakva a hiányos puzzle-t, eljutok az önismeretnek addig a fokáig, hogy ha nem is a maga teljességében, de mégis egészben fogom látni magam. Hát szétszedtem, de…

Úgy érzem időtlen idők óta keresem a szerelmet szüntelenül, a mindennapjaimba oly erősen hálózta be magát a boldogságom megtestesítőjének felkutatása, hogy szépen lassan lényegét vesztette a két ember közötti mindent elsöprő erejű érzés megmagyarázhatatlan véletlennek…

2009 Április – Az elmúlás hónapa Három hónapja megállás nélkül húztuk az igát; a fáradtság az érdektelenség és a tettetett szenvtelenség meglepő fordulatot hozott, mert ha csak órákra is, de azt éreztem, már nem ugyanúgy fáj. Már nem jutott eszembe hogy öngyilkos…

2009 Január – A végítélet hónapja Pontosan kilenc nap telt el a halálom óta, amikor elkezdődött az újév. Kilencedik napja senyvedtem a pokol bugyraiban nem látva egy fénynyalábot sem magam körül. Fogalmam sem volt hol vagyok, vagy minek vagyok egyáltalán. Nem akartam senkit…