Amikor azt mondod, vagy csak gondolod magadban „Hiányzol” egyfajta monoton szomorúság lepi el a gondolataidat, mintha leszállna a fájdalom köde és végigkígyózna az agytekervényeiden. Ahogy minden egyes pillanatban lelki szemeid elé tárul az a bizonyos arc, mintha menydörgő…

Rettentően fáj az egyedüllét, a magány kínzó érzése szellemi és fizikai fájdalommal jár, szinte szétszabdal belülről. Úgy terjed szét a testemben, mint a méreg, hasogat, és elemeimre zúz szét. Nárcisztikus jellememből adódóan sokan gyengének, mások elképesztően erősnek…

Úgy érzem időtlen idők óta keresem a szerelmet szüntelenül, a mindennapjaimba oly erősen hálózta be magát a boldogságom megtestesítőjének felkutatása, hogy szépen lassan lényegét vesztette a két ember közötti mindent elsöprő erejű érzés megmagyarázhatatlan véletlennek…

Nem könnyű más boldogságának tiszta szívvel örülni, amikor az ember fájdalmas terhet cipel a vállán, s lehetetlen őszinte mosollyal gratulálni, ha közben ezernyi éles tüske egyidejűleg fúródik az ember testébe. Legszívesebben fogná a vodkás üveget és elvonulna egy sötét…

Mindig Észak-Korea jut eszembe, amikor a gyomromat görcsbe rándító döntéshelyzet elé kerülök. Rengetegszer kerülünk válaszút elé a mindennapokban, de ritka pillanatokként tartjuk számon, amikor a saját magunk felett meghozott ítélet lehetősége facsarja, kínozza a belsőnket, s…

2009 Január – A végítélet hónapja Pontosan kilenc nap telt el a halálom óta, amikor elkezdődött az újév. Kilencedik napja senyvedtem a pokol bugyraiban nem látva egy fénynyalábot sem magam körül. Fogalmam sem volt hol vagyok, vagy minek vagyok egyáltalán. Nem akartam senkit…