Rettentően fáj az egyedüllét, a magány kínzó érzése szellemi és fizikai fájdalommal jár, szinte szétszabdal belülről. Úgy terjed szét a testemben, mint a méreg, hasogat, és elemeimre zúz szét. Nárcisztikus jellememből adódóan sokan gyengének, mások elképesztően erősnek…

Istenkáromlás, harag és gyűlölet, tehetetlen düh és értetlenség. Elfogyott az utolsó csepp is életem félig üres poharából, elég volt, borulj, zuhanj, törj. Ketté, vagy apró szilánkokra oly mindegy, lényeg a végkifejlet. A vázad már úgyis túl gyenge volt, hogy hasznára…