Néha szeretném, ha komolyan vehetném a huszadik század egyik legnagyobb vívmányának fejet hajtó szentenciát, amikor kijelentjük: Leforgott előttem életem filmje. Bárcsak ne az élet lenne a rendező, beállíthatnám a szín és érzelmi mélységet, a jelenlévők szájába adhatnám a…

Csak keresem magam, de nem találom. Úgy gondoltam, ha leegyszerűsítem az életem, és apró részletekre bontom, majd összerakva a hiányos puzzle-t, eljutok az önismeretnek addig a fokáig, hogy ha nem is a maga teljességében, de mégis egészben fogom látni magam. Hát szétszedtem, de…

Hatalmas reményekkel vágok neki a 2011-es esztendőnek, a karácsonyi bejegyzés végén lévő írásjellel eldöntöttem pontot teszek egy igen hosszúra nyúlt időszakra földi létem során, és szakítok az önsanyargató, búskomor hangulatommal és gyökeres változásnak (fejlődésnek?)…