Amennyiben létezik farkasbőrbe bújtatott bárány, akkor valahogyan így tudom elképzelni önmagam, másként képtelen vagyok megmagyarázni, miért ketyeg bennem egy előretekert biológiai óra. Elmúltak azok az idők, amikor a hivatás, a szórakozás és az egzisztencia kialakítása…

Újra magaménak érzem a magányt, de azt hiszem, örülnöm kell neki. Az elmúlt két-három hónapban az egyedüllét érzése semmilyen negatív felhanggal nem párosult, tökéletesen elvoltam önnön testemmel és a saját gondolataimmal, a hiány fogalma megszűnt létezni. Ijesztő, ámbár…

A világ még mindig nem nekem való hely. Paradox módon annyi embernek megy vajkönnyedén a megalkuvás nélküli konformizmus. Én pedig vért izzadok azért, hogy legyőzzem a különcségemet és végre valahára beálljak a sorba. Megértem, amikor azt mondják a gazdagság sem könnyű.…

Csak keresem magam, de nem találom. Úgy gondoltam, ha leegyszerűsítem az életem, és apró részletekre bontom, majd összerakva a hiányos puzzle-t, eljutok az önismeretnek addig a fokáig, hogy ha nem is a maga teljességében, de mégis egészben fogom látni magam. Hát szétszedtem, de…

Megszakítás nélkül ez a harmadik egyedül töltött karácsonyom, legrémesebb álmaimban sem gondoltam volna soha, hogy ez valaha bekövetkezhet. Mégis, gyors egymásutánban harmadszor történik meg velem, hogy társ nélkül, magányosan ülök a szobámban és igyekszem elkerülni az…

Talán mégis igaz? Lehet, hogy még mindig hiányzol? Nem tudom elhinni, hogy ez így lehet. Annyiszor lezártam már magamban a veled töltött időszakot és a nélküled eltöltött periódust, és mindkettő örökre befejezettnek, végérvényesnek tűnt. Nem jutottál már eszembe nap mint…

Amikor azt mondod, vagy csak gondolod magadban „Hiányzol” egyfajta monoton szomorúság lepi el a gondolataidat, mintha leszállna a fájdalom köde és végigkígyózna az agytekervényeiden. Ahogy minden egyes pillanatban lelki szemeid elé tárul az a bizonyos arc, mintha menydörgő…

Drága Szerelmem, Mindig tudtad, hogy számomra az írás érzelmeim virágzó fővárosa, ahol bármikor tárt karokkal várnak, s ha írok, egy kicsit mindig hazatérek. Hiszen ez életem alfája és ómegája, sokkal kifejezőbb tudok lenni az élőbeszédnél, a sorok rengetege megnyugvást…