Mint derült égből a villámcsapás úgy tört rám valami szörnyű félelem, hiába próbálom, képtelen vagyok tébolydába illő gondolataimat simára fésülni, a gyomromban a görcs, égő fájdalommal lüktet szabálytalan periodikussággal. Mintha a tartást és önuralmat szabályozó…

Három hétig sikerült elűznöm a magány kínzó fájdalmát, mely könyörtelenül időről-időre újra rám telepedik, s mint az óriáskígyó tehetetlen áldozatát, körülölel menekülési utat nem hagyva és szépen lassan zúz össze, hogy minden porcikám egyenként törjön darabokra.…