Újra magaménak érzem a magányt, de azt hiszem, örülnöm kell neki. Az elmúlt két-három hónapban az egyedüllét érzése semmilyen negatív felhanggal nem párosult, tökéletesen elvoltam önnön testemmel és a saját gondolataimmal, a hiány fogalma megszűnt létezni. Ijesztő, ámbár…

A világ még mindig nem nekem való hely. Paradox módon annyi embernek megy vajkönnyedén a megalkuvás nélküli konformizmus. Én pedig vért izzadok azért, hogy legyőzzem a különcségemet és végre valahára beálljak a sorba. Megértem, amikor azt mondják a gazdagság sem könnyű.…

Három hétig sikerült elűznöm a magány kínzó fájdalmát, mely könyörtelenül időről-időre újra rám telepedik, s mint az óriáskígyó tehetetlen áldozatát, körülölel menekülési utat nem hagyva és szépen lassan zúz össze, hogy minden porcikám egyenként törjön darabokra.…

Egyre többször gondolok rá és egyre messzebb kerül tőlem. Hosszú hónapokig tisztán láttam magam előtt az arcát, a szájszéli kis gödröcskéket, rezgő szempillákat, a megbúvó szeplőket, minden apró részlet élesen előttem cikázott, majd szép lassan az idő elhomályosította…

2009 Október – A nyugalom hónapja Ez a hónap teljes eseménytelenséggel telt, egy kényelmes órarend mellett – néhány magántanítvánnyal megspékelve – bőven maradt időm kellemes elfoglaltságokat találni. Az időjárás is kedvezett a hangulatomnak, a mai napig nem…