Szerettem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam, hogy nekem ez így jó. Vitathatatlanul kellemesebb érzés volt, mint nap mint nap csikkhegyekbe pöckölni a parazsat bámulva ki az ablakon a végtelen távolba, pillanatnyi élvezet nélkül kortyolni az egyedüllét fájdalmától keserű…

A halál mindig életidegen marad. Ahogy telnek az évek, mindannyian egyre gyakrabban találkozunk vele, megismerjük több formáját, beszélgetések sorával kivesézzük az okokat és az ismert folyamatokat. Felállítunk magunkban egy álláspontot, hol tényekre, hol hitre alapozva. És…

Amikor azt mondod, vagy csak gondolod magadban „Hiányzol” egyfajta monoton szomorúság lepi el a gondolataidat, mintha leszállna a fájdalom köde és végigkígyózna az agytekervényeiden. Ahogy minden egyes pillanatban lelki szemeid elé tárul az a bizonyos arc, mintha menydörgő…

Nem könnyű más boldogságának tiszta szívvel örülni, amikor az ember fájdalmas terhet cipel a vállán, s lehetetlen őszinte mosollyal gratulálni, ha közben ezernyi éles tüske egyidejűleg fúródik az ember testébe. Legszívesebben fogná a vodkás üveget és elvonulna egy sötét…

2009 Január – A végítélet hónapja Pontosan kilenc nap telt el a halálom óta, amikor elkezdődött az újév. Kilencedik napja senyvedtem a pokol bugyraiban nem látva egy fénynyalábot sem magam körül. Fogalmam sem volt hol vagyok, vagy minek vagyok egyáltalán. Nem akartam senkit…